Programok sokaságát hozta az idei, a Bauhaus alapításának 90. évfordulójaalkalmából rendezett emlékév. Na nem nálunk: Magyarországon alig néhány, javarészt független rendezvény hívta fel a figyelmet a 20. század legjelentősebb építészeti- és formatervezési műhelyének jubileumára – még Amerigo Tot is nagyobb figyelmet kapott, hogy Haydnról ne is beszéljünk. Nem így Németországban vagy az Egyesült Államokban: a New York-i Museum of Modern Art falai között jelenleg is látható a berlini Martin-Gropius-Bau épületéből átköltözött Bauhaus 1919-1933: A modernitás műhelyei című kiállítás; ebben a témában az első 1938 óta a patinás intézményben.
Cikkünk képeit is erről a tárlatról válogattuk, ahol több mint négyszáz tárgy idézi fel aBauhaus forradalmi teremtő erejét. Az iskola hatásának terjesztésében kétségtelenül szerepet játszott, hogy miután a nácik 1933-ban bezárták, közép- és kelet-európai tanárainak, diákjainak jelentős része (így Breuer Marcell, Moholy-Nagy László,Ludwig Mies van der Rohe, Walter Gropius) az Egyesült Államokba menekült. Az sem tagadható le azonban, hogy a németországi évek a korai modern fénykorát jelentik, a funkcionalista szemlélet később utánozhatatlan fantáziájáról téve tanúságot.
Ennek köszönhető, hogy a Bauhaus mesterei évtizedekre meghatározták meghatározta a 20. század építészeti történéseit; az iskolában született tárgyak jelentős részét pedig ma is gyártják (például Breuer és Mies van der Rohe híres csővázas székeit), vagy pedig csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken. Egy szó mint száz: a Bauhaus ma is jelen van a kulturális színtéren, összefoglalónkkal így csak a legjelentősebb neveket és fogalmakat segíthetünk feleleveníteni.
Breuer Marcell: Afrika-szék, 1921. Bauhaus-Archiv Berlin © Hartwig Klappert
Az építészként és bútortervezőként világhírűvé vált, pécsi születésű Breuer Marcell első darabja lett a diáktársa, Gunta Stölzl textilborítását viselő Afrika-, vagy más néven Romantikus szék, miután 1921-ben beiratkozott az iskolába. A 19 éves diák, aki fél év után otthagyta az unalmasnak talált bécsi Képzőművészeti Akadémiát, maga faragta ki trónszerű alkotmányát, amely arról árulkodik, hogy a "primitív" művészetek jelentős hatással voltak az iskolára is a kezdeti években. Rövid párizsi kitérő után Breuer az iskola második otthonában, Dessauban az asztalosműhelyt vezette, és több fabútor után próbálta csak ki a fémvázas szerkezeteket, így jutva el világhírűvé vált darabjaihoz.
Moholy-Nagy László: Nikkelkonstrukció, 1921. MOMA, New York © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
Az iskola meghatározó alakjának tartott Moholy-Nagy mai fogalmainkkal inkább médiaművésznek nevezhető, semmint mesterembernek. Míg a fotózás és az intermediális művészet terén munkássága mérföldkő, tényleges tárgy igen kevés kötődik a nevéhez. Nem véletlenül kritizálták hevesen: Paul Klee "sablonszellemiséggel" vádolta, az iskolát később igazgató Hannes Meyer "festő újságírónak" titulálta. Pedig a folyamatosan új kihívásokat kereső Moholy-Nagy nem csak az iskola belső életét változtatta meg, de munkáival és hatásával a külső kritika figyelmét is sikerült felkeltenie. Nem véletlen, hogy ő az, aki aztán Chicagóba emigrálva megpróbálja új életre kelteni a Bauhaus-t.
Josef Hartwig: Sakkészlet, 1922. Harvard Art Museum © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
Míg Moholy-Nagy fémszerkezetei a Bauhaus művészeti akadémiaként betöltött fontos szerepét hangsúlyozzák, Josef Hartwig sakk-készlete, az iskola egyik legsikeresebb tárgya azt az igyekezetet bizonyítja, ahogy a formatervezési műhely a piaci körülményeknek próbált megfelelni. Egyszerű figurái formájukkal a játékban végrehajtható lépéseket szimbolizálják. A készlet azt is példázza, hogy milyen fontos volt az együttműködés a Bauhaus egyes részlegei között: a bábuk a faszobrászati műhelyben készültek, a hozzájuk való állvány az asztalosműhelyből került ki, a hirdetést és a megrendelőlapot pedig az idővel tipográfusként és könyvtervezőként karriert befutó Joost Schmidt tervezte neki.
Gunta Stölzl: Faliszőnyeg, 1922-23. Harvard Art Museum © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
Gunta Stölzl azon kevesek közé tartozik, akinek egész életét az iskola határozta meg: 1919-25 között diákként, majd tanárként dolgozott, és az itt magába szívott alapvetésekhez egész textiltervezői pályáján, 1983-as haláláig hű maradt. A textilművészeti műhely vezetőjeként, egyszermind a Bauhaus egyetlen női mestereként az ipar- és a képzőművészet eredményeinek összeolvasztásán fáradozott; legszebb kárpitjain két mestere, Johannes Itten és Paul Klee hatása ismerhető fel. Tapétái a kezdeti években az iskola legjövedelmezőbb termékének számítottak.
Herbert Bayer: Multimédiás épület terve, 1924. Harvard Art Museum © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
A modern reklámok világát megelőző terv a vizuális effektek mellett fény- és hanghatásokkal is számol az épületen, amely a holland De Stijl hatását mutatva térbe helyezett síkokból áll (híres párhuzama Gerrit Rietveld Schröder-háza). Az osztrák származású Bayer a Bauhaus hirdetési- és marketingigazgatója volt; ő dolgozta ki az iskola kiadványainak jellegzetesen kerekded, nagybetű nélküli sans-serif tipográfiáját. 1928-ban hagyta oda a Bauhaus-t a német Vogue művészeti vezetőjének pozicíójáért.
Marianne Brandt: Kávés-teás készlet, 1924. Bauhaus-Archiv Berlin, fotó: Fred Kraus © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
Bár mindössze öt évig volt hivatalosan a Bauhaus tagja, Marianne Brandt máig az iskola vezető iparművészeti közé tartozik; a húszas évek geometrikus formatörekvéseit tükröző tárgyai pedig a gyűjtők legkeresettebb darabjai közé tartoznak. (2007-ben egyik teáskannája lett a legdrágábban leütött Bauhaus-tárgy.) Meglepő, de a tökéletes formák és kivitelezés dacára a fémműhely tárgyai szinte kivétel nélkül kézzel készültek; ennek látszatát, azaz a trébelés folyamatának megjelenítését kevesen vállalták fel. Köztük az ugyancsak tehetséges Pap Gyula, aki rezet és ezüstöt kombinálva többek közt állólámpákat készített a műhelyben.
Eberhard Schrammen: Bábu, 1924 k. Bauhaus-Archiv Berlin © Estate Eberhard Schrammen
A fajátékok a sakk-készlethez hasonlóan a Bauhaus legsikeresebb termékei közé tartoztak. Javuk esztergával készült, a tervezők között pedig Schrammen mellett Alma Buscher nevét kell megemlíteni, aki figyelemmel kísérte a kortárs reformpedagógia törekvéseit is. A színezésért Oskar Schlemmer, a Bauhaus falfestészeti és szobrászműhelyeinek vezetője felelt. Schlemmer 1923-ban állította fel a színházi tanszakot; az erre a bábura is jellemző geometrikus formák visszatérnek például híres Triád balettjének jelmezein is.
Walter Gropius: A törteni lakóegyüttes terve, Dessau, 1926-28. Harvard Art Museum © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
Az iskolát 1919-ben megalapító Walter Gropius gyerekkorában kifejezetten tehetségtelenül rajzolt, nyolcéves igazgatása alatt pedig egyáltalán nem képeztek építészeket. Ennek ellenére neve ma is leginkább építészként ismert; a dessaui Bauhaus-kampusz mellett legismertebb alkotása a városhoz tartozó Törtenben felépült lakótelep, amely elsőként szolgáltatott példát a Bauhaus társadalmi reformigények vezérelte építészet elveire. Az első fázisban, 1926-ra Törtenben hatvan kétszintes, kertes ház épült fel, majd egy háromszintes kereskedelmi központ és még 256 olcsó, akár munkások számára is hozzáférhető lakóház. Bár dessaui épületei mára a világörökség részét képezik, Chicagóban manapság is harcolni kell néhány a Gropius-házak fennmaradásáért.
Josef Albers: Rakásolható asztalok, 1927 k. Fotó: Tim Nighswander © 2009 The Josef and Anni Albers Foundation / Artists Rights Society, New York
Manapság a legtöbbre értékelt absztrakt festők közt tartják számon, de a hosszú életűAlbers a Bauhaus iparművészeként is jelentős munkákat alkotott. 1920-tól diákként, '23-tól tanárként, '28-tól pedig mesterként vett részt az iskola munkájában, és itt ismerte meg feleségét, a 20. század legjelentősebb textilművészei közé tartozó Annit is. Albers tárgyai a Bauhaus funkcionalista irányvonalát képviselik, ám a praktikumhoz mindig kifinomult esztétika járul, mint itt, az eltérően színezett rakásolható asztalok esetében is.
Ludwig Mies van der Rohe: Karosszék, 1927-30. Fotó: Jeffrey Sturges © 2009 Artists Rights Society, New York / VG Bild-Kunst, Bonn
A fémvázas bútorok kifejlesztését Breuer Marcell érdemének szokás tekinteni, az iskolátaz utolsó, 1930-33 közti időszakban igazgató Ludwig Mies van der Rohe neve azonban ugyancsak ismerősen csenghet e téren. Klasszikus darabjai, a Barcelona- vagy aTugendhat-szék máig nélkülözhetetlen bútorai egy igazán kozmopolita otthonnak. Igazgatósága idején Mies van der Rohe alapvetően építészeti iskolává formálta a Bauhaus-t, amely végül is így rögzült a köztudatban. Miután az Egyesült Államokba emigrált, Mies maga is az érett modernizmus meghatározó, máig hivatkozott mesterévé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése