Nőkről...

‎"A nők mindig igazak, mert még legnagyobb hazugságaikban is természetes érzésük parancsának engedelmeskednek."

(Honoré de Balzac)

Hajnali

Ma esti hangulat

Még egy

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak
kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

(Salvador Dali)

A mai napra

TÍZ LÉPCSŐ

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor A TELJESSÉG FELÉ

A mai napra

"Az igazak pedig fénylenek, mint az égnek fényessége;
és akik sokakat az igazságra vezettek,
miként a csillagok, örökkön-örökké úgy ragyognak.“

(Dániel könyve.12,3)

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Ma esti hangulat

Tengerszínű álom

Ikea Backing Book

Amy Atlas styling for IKEA

Habcsók

Ma esti hangulat

A nap képe

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ülj le mellém,

Ûlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

(Petőfi Sándor, Erdõd, 1848. november 17–30.)